2009. december 11., péntek

Látod-látod?

Bár a tegnapi bemutatón halálra kacagtam magam és feldobódva jöttem ki a Stúdióból, nem tudtam egyértelmű választ adni magamnak arra a kérdésre, hogy tetszett-e az előadás, vagy sem. Inkább afelé húzok, hogy tetszett, de nem tudok eltekinteni bizonyos zavaró tényezőktől. Például attól, hogy az első sorból látom a színfal mögött a harmonikást (Szász Szabolcs), aki időnként lapozgat a kottáiban. Azért zavaró, mert az előadás elején úgy jelenik meg fekete frakkban, mint zenész-szereplő, akiről elhiszem, hogy része az előadásnak. A színfal mögött viszont teljesen civilben van. Nem tudom, szándékosan látszik-e, vagy sem. Ha nem szándékos, akkor a rendezőnek (Dr. Kovács Levente) figyelnie kellett volna arra, hogy olyan helyre ültesse, ahonnan nem látom. Ha pedig az, akkor utasítania kellett volna őt, hogy néha-néha reagáljon egy-egy szereplőre, mert különben úgy érzem, nem része az előadásnak. Mást is láttam a kulisszák mögött, akit nem szabadott volna: hosszú bajszú, kék köpenyes színpadi munkás bácsit...

A díszlet (László Ildikó) sem volt teljesen rendben. Nem tudtam megfejteni, mik azok a lógó lapok a magasban. Bűnözők, áldozatok arcképei? Plakátok? Sajnos nem egyértelmű. Nem használták őket semmire, nem utaltak rájuk sem gesztus, sem megjegyzés szintjén. Ha a dekoráció funkcióját töltik be, akkor milyen alapon díszíthetnek olyan különböző helyiségeket, mint a rendőrszoba, az újságíró lakása, a szalon, vagy a vendéglő? Egy másik dolog, ami zavart a díszletben, az a csillár. Egyrészt nagyon giccses, másrészt indokolatlanul jelenik meg. Értem én, hogy elegáns, báli hangulat megteremtése a cél, csak az a baj, hogy az estély kellős közepén vagyunk, amikorra leeresztik. Ha pedig már leengedték, akkor miért húzzák vissza, amikor még tart a jelenet és a helyszín változatlan?

A jelmezek sem voltak következetesen átgondolva. Ileanáról elhangzik, hogy gyönyörű, vonzó, stílusos nő. Az a fajta, aki egy szál köntösben többet sejtet magából, mint a legkivágottabb dekoltázsú ruhában. Rafinált, szolid eleganciájától megőrülnek a férfiak. Ehhez képest néha túlságosan vulgáris és ízléstelen ruhákba öltözteti a jelmeztervező (pl. rövid, testhezálló, piros ruha és tollacska a hajban). A főszerkesztő feleségét (Fekete Réka-Thália) pedig nevetségesen egyszerű toalettbe bújtatja a csillárvilágos, pezsgőbuborékos estély alkalmából. Az apró-virágos, vékony ruhácska kifejezetten háziasnak hat Ileana hosszú, fekete estélyi ruhája mellet. Ott van még a férfias felügyelőnő (Derzsi Tímea), aki az előadás vége fele azt ígéri, valami szexis cuccban fog visszajönni. Várom, hogy berobban a színpadra egy bomba nő, aki mostanáig elfojtotta nőiességét. Ehhez képest...szőke parókában, előnytelen kis miniruhában jelenik meg. Szándékosan fosztották őt meg a lehetőségtől, hogy végre vonzó nőként lépjen fel? Ha igen, miért? Miért kap parókát pont az előadás végén, mikor mindenki leveszi "maszkjait" és "parókáit"? Nem értem.

Első mondatomban azt írtam, hogy halálra kacagtam magam, mégsem tértem ki arra, ami megnevettetett, amit élveztem, ami tetszett. Jogos, ha ezt felróvod nekem Kedves Olvasó: "Te sem alkottál tökéleteset, látod-látod?"

1 megjegyzés:

teharmadév írta...

Nagyon tetszett a díszlet egyszerűsége és alakíthatósága. A plakátok meg...- amik egyébként mind igazán jó alkotások - újabb megölt ötletként lógnak, élettelenül a magasból