Mert valahol el kell kezdeni
Van mikor a diák annyira űzi a sajátját, hogy nem jut el a máséra. Tudta, hogy még megteheti. Hamarosan. És akkor majd elmélkedik. A máséról.
Arra gondoltam, hogy lesznek olyan hetek, amikor nem látunk új előadást(pardonne moi). Ezért próbálkozom két téma rovatolásával. Ha nem tetszik csak töröljetek (hogy rendesen kihasználjuk a virtualitás legkézenfekvőbb adottságait :).
Írhatnánk például színházi szaksajtósok írásairól, és egyéb kedves kerülendő vagy eltanulandó szokásairól: Így írtok ti, Például nekünk
Meg készíthetnénk rövid interjúkat, természetesen színházról (izgalmas, és gyakorlatot igénylő műfaj): Mert mindig van miről, Beszélgetések
És mível rengeteg okos gondolattal látnak el bennünket- ők-, akik gondolkodnak, írhatnánk minden napra egy mottót: Ez sem nekem jutott eszembe, Mottófal
Elkezdtem.
ps:
skip to main |
skip to sidebar
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem harmadéves teatrológusainak blogja: Bessenyei Gedő István, Ferencz Éva, Kupás Anna, Nagy Júlia, Sántha Júlia, Vargyas Márta, és Meszes Tímea m.v., Szász Emese m.v.
Magamról
- teharmadév
- Bő évtizede annak, hogy kongani kezdett a színházkritika vészharangja: kiszorulóban vannak a hagyományos kritikai műfajok. Egyre kevesebb a lapfelület, a szerkesztői akarat, az olvasói kíváncsiság, a szakértő toll. Helyette van a Kis Színes. Ma már a jelenségnek neve van: citizen journalism, social media, legfontosabb ismertetőjegye, hogy online terem, gátlástalanul. Az a jó benne, hogy a szerző és az olvasó számára is hozzáférhetőbb; hogy megengedi, sőt kéri a visszajelzést; hogy létrehozza azt a virtuális asztalt, amely körül legalább a mi kis világunkat megpróbálhatjuk megváltani. Hogy mi a nemjó benne, majd biztosan elmondjátok ti. Mert nekünk írjuk. Nekünk, akiknek ott szerepel az órarendjében az Online sajtó nevű tantárgy, és nekünk mindannyiunknak, akik együtt éljük mindennapjaink a Köteles utca 6. szám alatt. Nem vagyunk profik. Az előadás utáni első gondolatunk olyan lendületes, mint egy elsőéves színis. Aztán amikor végre rákattintunk a Publish gombra, ugyanaz a gombóc van a torkunkban, mint bármelyik színisnek a mesterségvizsga előtt. És a rengeteg tollrágás, Backspace, Delete és most-hagyom-abba-ezt-az-egyetemet közben beledolgozzuk magunk a szakmába. (Boros Kinga)
Menü
- asszonygyilkos (4)
- júlia (4)
- vmarta (4)
- kicsi july (3)
- bethlen (2)
- emese (2)
- tanítónő (2)
- timi (2)
- éva (2)
- 20/20 (1)
- BeGeI (1)
- mit csinál a kongresszus (1)
Archívum
Ez sem nekem jutott eszembe, Mottófal
„A művészettel kapcsolatos bármiféle kommentárnak ma az a föladata, hogy a műalkotásokat – és hasonlóképpen tulajdon benyomásainkat – valóságosabbá tegye számunkra, nem pedig az, hogy kevésbé valóságossá. A kritikának azt kell megmutatnia, miként van az, ami van, nem pedig azt közölnie velünk, mit jelent.” (Susan Sontag)
"Nincs modernebb színház, mint egy nagyszerű színész, színésznő... A többi blabla, humbug, divat..."(Kincses Elemér)
"A kis író, kivált ha nincs szerencséje, esetlennek, ügyetlennek, fölöslegesnek látja magát (...); szüntelenül ott bolyong azok körül,akiknek van valami közük az irodalomhoz, művészethez, nem ismerik el, nem veszi észre senki, nem mer bátran és egyenesen az emberek szemébe nézni (...) Én nem láttam az olvasómat, de valahogy mindig barátságtalannak, bizalmatlannak képzeltem el. Féltem a közönségtől (...)." (Trigorin a Sirályból)
"Igen, mindinkább arra a meggyőződésre jutok: nem az új vagy a régi forma a fontos, hanem az, hogy írjon az ember, ne törődjön semmiféle formával, csak írjon, mert szabadon árad a lelkéből az írnivaló."(Trepljov a Sirályból)
"Miért foglalkozunk művészettel?
Hogy átlépjük gátjainkat, hogy kilépjünk korlátaink közül, hogy feltöltsük azt, ami üres vagy fogyatékos bennünk, hogy megvalósuljunk, vagy hogy - én így szeretem mondani - beteljesüljünk. Nem állapot ez, nem egyszerűen valamiféle kondíció, hanem folyamat, keserves emelkedés, melynek során az, ami bennünk sötét, átvilágosul."
(Jerzy Grotowski)
"Bugoslawski hallgatott egy sort, aztán méltatlankodni kezdett, micsoda hülye újítás, hogy kritikákat írkálnak, néhány éve csak az számított, van-e közönség, korábban pedig az, hogy az előadás tetszik-e a királynak. Az tiszta ügy volt. Szeszélyes, buta, hiú, tehát kiismerhető pasas volt a király is, de most mindenféle esztétikával jönnek, ez már túlzás.” (Spiró: Az Ikszek)
Rendszeres olvasók
Copyright 2009 nekünk írjuk . All rights reserved. Blogger Templates created by Deluxe Templates. Design by BFT
1 megjegyzés:
Jupp! Ha lehetne itt fészbukkosan lájkolni, Mártának most nyomnék egy nagy, felemelt hüvelykujjat!
Megjegyzés küldése