...hetetlen

Nem tetszett nekem ez a Bethlen. Arra kényszerített, hogy újra szégyenkezzek a vásárhelyi színház miatt - magam és azok előtt, akiknek jobb van. Feszengve ültem a székben, és folyton azon gondolkodtam, hogyan kell viszonyulnom az előadáshoz: komolyan, vagy csak félvállról (ahogy a színpadon lévők is). Mikor helyenként végre úgy döntöttem, nevethetek, elölről és oldalról megbotránkozott, szemrehányó, szúró pillantások irányultak felém. Ez maximum háromszor fordult elő, a "poénok" többségénél azonban szemellenzőt tartottam, és néztem a földet. Elsősorban a kar játékára gondolok, ami, szándéka ellenére (gondolom, hogy vicces legyen) inkább szomorúságot, mint jókedvet ébresztett bennem. Értem én, hogy ellenpontként működnek a komoly uralkodók mellett, de sajnos az egyik fél nem elég komoly, a másik meg nem elég ironikus ahhoz, hogy élvezhető legyen. Nem jut el a nézőhöz a szereplők semmiféle érzelme, csak képek, arcok, hangok, mondatok, amik, ugye, önmagukban nem tudnak megérinteni, ha nincs bennük tartalom. Nem volt elég erőfeszítés figyelni a színészi játékra, a cselekményre, még valami piszkálta folyton a szemünket és megzavart: a díszlet körüli sok körülményeskedés, míg valahogy beállították egy jelenethez. Színészek, díszletmunkások jöttek, mentek, akasztgatták a láncokat, mindez megtörte az előadást. És végül kérdés számomra a színpad eleji csónak is. Amellett, hogy nem igazán értem a jelentőségét, úgy érzem, nem volt eléggé kihasználva.